13.rész ~ Hogyan tovább??

Sziasztok! Először is remélem átfutottátok a kritikát mert a végén van egy kis infó.. Másodszor pedig ebben a részben van 2 Ben-Jade jelenet.. Jó tanács: használjátok a mocskos fantáziátokat mert úgy lehet izgalmasabb és képzeljétek el Bent milyen szexi ^^ Ja és oldalt megint lehet szavazni, szóval szavazzatok és komizzatok sokat!!!! Jó olvasást! 

Ui.: Köszönöm a 14 feliratkozót! <3 

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Csukott szemmel, a szabad kezemmel kotorásztam a párnám alatt. Tapogatóztam egy darabig majd amikor megtaláltam kivettem. Ahogy megnyomtam a középső gombot, az erős fénytől kifolytak a szemeim. Egyből a takaró alá süllyesztettem a készüléket. Megdörzsöltem a szemeim és felültem. Újra megfogtam a telefonom. Anya írt SMS-t. 

Szia Kicsim! Nagyon sajnálom, hogy nem válaszoltam, de a kórházban esti műszakot kapok, nappal meg sürgök-forgok a házban. Apádnak egy időre el kellett mennie munka ügyben, szóval nem tudott válaszolni. Biztos vagyok benne, hogy az üzeneted nem gondoltad komolyan, csak épp rossz napod volt. Csók: Anya és Apa 

Először nem annyira értettem a dolgot, de visszaolvastam a beszélgetéseinket és utána már mindent értettem. Akkor még haza akartam menni. Visszaírtam neki, ékezet nélkül, ahogy szereti. 

Szia. Tenyleg nem gondoltam komolyan. Vigyazzatok magatokra :) Puszi. 

Miután ezzel végeztem kómásan kimásztam az ágyból. A szobában Lin, Rose és Jane volt rajtam kívül. A tegnap este után érthető, hogy alszunk. A lányok fürdőjéből hangokat hallottam így kimentem a folyosóra, hogy a közös fürdőt használjam.
- Hey! Kicsit hiányos az öltözéked nem gondolod? Bár nekem így is bejössz. - hallottam Ben hangját. Megfordultam és csak akkor láttam, hogy épp jön ki a fiúk szobájából. Bokszerbe és trikóba volt. Jobb kezével beletűrt kócos hajába, ahogy végig nézett rajtam. Nem értettem miért bámul. - Elhagytad a ruháid? - harapott alsó ajkába én pedig magamra néztem. Csak fehérnemű volt rajtam. Visszanéztem Benre aki még mindig mosolyogva bámult. Gyorsan megfordultam majd berohantam a fürdőbe. Magamra csaptam az ajtót és neki dőltem. Miért nincs rajtam pizsama? Egyáltalán ki vette le rólam a vizes ruhákat? Úr isten, mi van ha letaperoltak míg aludtam? Ahhj, kellett nekem elaludnom a csónakba. - Jade nyisd már ki! - röhögött Ben a folyosóról.
- Használom a fürdőt. - motyogtam. Bevillant a szemeim előtt amikor Ben megbámult és elvörösödtem. Olyan ciki volt. Ráadásul nem is tudok kimenni mert itt áll az ajtóba.
- Nekem is kéne! - mondta.
- Van fürdő a szobátokba. - vágtam rá mosolyogva.
- Nektek is. - nevette el magát.
- Alexa használja. - erősködtem tovább.
- A miénket meg Nate. - kontrázott.
- Fürödni akarok!! - érveltem hátha így megérti, hogy a tisztaság fontos.
- Én is.
- Akkor vársz! - rántottam meg a vállam és elléptem az ajtótól. Megfogtam egy széket ami nem tudom, hogy került oda, de most jól jött, és kitámasztottam vele az ajtót.
- Fürödjünk együtt. - javasolta mire idiótán az ajtóra néztem.
- Szeretnéd mi? - röhögtem el magam. Tudtam, hogy csak hülyül.
- Valamikor dumálnunk kéne. - váltott témát könnyedén.
- Mikor? - kérdeztem vissza. Örültem, hogy ilyen jóba lettünk. Szívesen beszélgetek vele mert kedvelem.
- Mondjuk ma délután a folyó mentén kicsit bent az erdőben? - kérdezte. Úgy éreztem mintha már eltervezte volna.
- Oké, de most hadd fürödjek meg! - alkudoztam.
- Reggeli!!! - ordított Mrs.Miller a konyhából én pedig fájdalmasan a homlokomra csaptam. Ennyit a fürdésről.
- Gyere ki! - nevetett Ben.
- Előbb menj le! - mondtam neki és próbáltam nem elnevetni magam. Még egyszer nem fog látni fehérneműben. Ben nem szólt semmit. Lépteket hallottam majd kifújtam a levegőt. Persze hülye nem vagyok, gondoltam, hogy nem ment le. Vártam még egy kicsit. Halkan kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem. Senki nem volt a folyosón. Minden szoba ajtaja csukva volt és lentről hallottam a srácok hangját. Körbenéztem még egyszer majd kimentem. Halkan osontam át a lányok szobájába. Kinyitottam az ajtót és örömmel nyugtáztam, hogy mindenki lent van. Ráérősen kotortam elő magamnak pár ruhát, ugyanis nem voltam éhes. A szekrény mellett öltöztem amikor valaki hátulról megcsikizett.
- Vááá!!! - ordított Ben mire én felsikítottam és ijedtemben akkorát ugrottam, hogy  lefejeltem a szekrény ajtaját. A földre estem és a homlokomhoz szorítottam a kezem. - Basszus Jade! - guggolt le hozzám.
- Baszd meg Ben! - röhögtem el magam. A gatya félig a lábamon lógott így még mindig fehérneműbe égettem magam előtte.
- Ne haragudj! Nagyon fáj? - nézte meg a fejem. Elvettem onnan a kezem, ő pedig megvizsgálta a sérült területet. Kezeivel a fejemet nyomkodta míg szemeit rajtam legeltette.
- Megtennéd, hogy a fejemet nézed és nem a mellem? - kérdeztem tőle kicsit felháborodva és felültem.
- Persze mindjárt. - röhögött mire én is elnevettem magam.
- Hülye pöcs! - csaptam meg a pólómmal nevetve mire ő lányosan felsikított.
- Gyertek le! - nyitott ránk Nate majd összeráncolt szemöldökkel nézett ránk. - Csajos párna csata nélkülem? - nyüszített lányos hangon.
- Na most már elég! Kifele. - lökdöstem őket az ajtó felé. Miután kizavartam őket, felöltöztem és lementem a konyhába, ahol ránk vártak.
- Na végre! - mondta mérgesen Mrs.Miller. Nem szóltunk semmit csak összemosolyogtunk. Leültem Lin és Niall közé majd az üres tányéromra néztem. A tábor vezetőnk hülye szokása a közös kajálás. Körbenéztem és az asztalnál láttam, hogy akikkel tegnap este kenuztunk azok eléggé fáradtak. Ahogy néztem őket, rám is ragadt egy kevés és ásítozni kezdtem. Mrs.Miller mindenkinek szedett egy kis tejbegrízt majd ő is leült enni. Épp Mattet fürkésztem amikor a feje önálló életre kelt és beleesett a tányérba. Mindenki röhögni kezdett, Mattnek pedig esze ágában se volt, hogy felemelje a fejét.
- Ennyire éhes vagy? - röhögött Daisy.
- Carter fiam! Kivennéd a fejed a kajából? - förmedt rá Mrs.Miller, de Mat nem mozdult. A mellett ülő Bonnie poénból megfogta a haját és felhúzta a fejét. Aztán elengedte Matt feje pedig újra a tálba borult. Mrs.Miller mellé szaladt és felvitte Mattet az emeletre. - Mi van ezzel a 8 gyerekkel?? - mutatott rajtunk végig. Kemény 5 órát aludtunk így érthető, hogy álmosak vagyunk. Viszont megmagyarázni nem tudtuk.
- Sokáig beszélgettem telefonon az anyukámmal. - magyarázott Ben, de ezt senki nem hinné el neki.
- Az igazat! - sóhajtott Mrs.Miller.
- Na jó. - csapott a combjára Ben. - Tegnap este megpróbáltam befonni Nate haját. - mondta komolyan mire mindenki röhögni kezdett.
- Reménytelen. - legyintett Mrs.Miller és nem is faggatózott tovább. Idővel mindenki felébredt és sokkal vidámabbak lettünk.
- Ugye este nem az egyik fiú vette le rólam a vizes ruhákat? - kérdeztem Lin-től.
- Dehogy. Én voltam. - mosolygott. - A kenuba bealudtál, Ben felhozott én meg bevágtalak az ágyba. - röhögött.
- Jones! Miért dobálja kenyérrel Adisont?? - förmedt Mike-ra Mrs.Miller. - Egyáltalán, hogy kerül hozzád kenyér? - ment oda hozzá és el akarta tőle venni.
- Ne!! Sarah néni kérem ne vegye el!! Imádom a tejbegrízt kenyérrel enni!!! - kiabált Mike mire mind odanéztünk. Mrs.Miller és Mike is rángatta a kenyeret ami nem tartott sokáig és szétszakad. Óriási röhögésben törtünk ki, a tábor vezetőnk pedig kiabált Mike-kal.
- Jól van. - tette le a kenyeret Mrs.Miller. Úgy látszik feladta. - Gyerekek figyeljetek rám!! - tapsolt kettőt mert közben mindenki beszélgetni kezdett. Pár percet várt mire elhallgattunk. - Odakint nagyon nagy vihar van készülőben szóval szeretném ha nem mennétek ki. - folytatta volna, de mindenki felpattant és nappaliba rohantunk, hogy kinézzünk a nagy ablakon. Mrs.Miller persze utánunk jött.

Odakint szakadt az eső és fújt a szél, ami rendesen tépte a fákat.

- Hova lett a Nap? - kérdezte Matt, aki idő közben lejött.
- Takarják a felhők te IQ harcos! - vágta fejbe Rose. Kicsit berezeltem a kinti idő láttán. Mindig is féltem a vihartól.
- Na szóval. - kezdett bele megint Mrs.Miller. - Nem tudom hány embernek rémlik, de ma van az utolsó nap, ami azt jelenti, hogy még ma muszáj elindulnunk. Ilyen időbe én nem indulok el veletek mert nem akarok balesetet vagy hasonlót. A dublin-i kikötőben szállnánk hajóra, de biztos, hogy nem járnak ilyen időben a kompok. Egyszóval itt ragadtunk. - mondta komolyan mire mi döbbenten néztünk rá. - Amíg nem javul az idő innen nem indulok el veletek. A szülőkkel beszélni fogok nem kell pánikolni. - tette hozzá majd a kandallóhoz ment. Hozott fát és pár perc szerencsétlenkedés után sikerült begyújtania. Mi csak halkan kuncogtunk rajta a háttérbe, de nem segítettünk. Mrs.Miller amint végzett felment az emeletre, mi pedig a nappaliba maradtunk. Odakint hideg volt, erős vihar míg itt melegség és jó társaság. A tűz ropogott és eléggé otthonos hangulatot csinált.
- Ez hülye! - ült le az egyik fotelbe Ben.
- Miért is? - kérdezett rá Niall.
- Mert egyszerűbb lenne most elindulni egy biztonságosabb helyre! - vágta rá Ben nem túl kedvesen. Mindenki elhelyezkedett a nappaliba és csendben üldögéltünk. Niall mellett ültem a kanapén aki bíztatóan fogta a jobb kezem. Olyan nyugodt kisugárzása volt még ebben a helyzetben is. Mosolyogva rám nézett és erősebben szorította a kezem. Kicsit örültem a viharnak. Ha hazamegyünk Niallt talán nem látom többet. Ő itt marad Mullingarben, én pedig visszamegyek Londonba. És lássuk be, nem egy olcsó utazás. Lehet már nem is látjuk egymást. Lehet, hogy elfelejtjük a másikat. Ezekre a gondolatokra sírnom kellett, de itt mindenki előtt inkább visszafogtam magam. Meredten néztem Niallt. Úgy mint a kikötőben. Szőke haja kicsit borzos volt, gyönyörű szemei fogságba ejtettek, fogaira ráfért volna egy fog szabályzó, de így is eszméletlenül édes volt. Ő is az arcomat nézte. Bárcsak a fejébe láthatnék. Vajon mit gondol rólam? Neki is hiányozni fogom a tábor után? Vagy elfelejt?
- Van valakinél deszka? - állt fel Nate mire nekem felcsillant a szemem. Igen, szeretek gördeszkázni. Ez az egyik rejtett képességem.
- Te is deszkázol? - kérdeztem boldogan.
- Ja. Miért te is? - kérdezte komolyan Nate mire bólintottam. A srácokból szinte egyszerre tört ki a röhögés ami nagyon rosszul esett.
- Tudok gördeszkázni! - erősködtem.
- Jaj Jade! Jó a humorod! - borzolta meg a hajamat Matt és tovább nevettek rajtam.
- Ne törődj velük! Én hiszek neked! - sutyorogta Niall mire azonnal kizártam a fiúkat és csak rá figyeltem.
- Tényleg? - csillant fel a szemem mire Ő csak bólintott. Olyan jól esett. Nem röhögött rajtam úgy mint a többiek. Aztán leesett, hogy a telefonom tele vannak képekkel amiket még a londoni barátaim csináltak. Kivettem a mobilom a zsebemből és bementem a galériába. Felálltam majd a röhögő társasághoz mentem. - Tessék! - nyomtam a kezükbe a telefonom, ők pedig azonnal rácuppantak. Ben tartotta a kezébe és mutogatta a többieknek. Nem szóltak semmit csak döbbenten nézegették a képeket.
- Hát ezt nem gondoltam volna! - mondta Nate és visszaadta a telefonom. - Tényleg jó vagy. Bocs, hogy kiröhögtünk. - vigyorgott mire a többiek egyetértően bólintottak.
- Nem baj. - legyintettem.
- Majd egyszer kimehetnénk együtt. - mondta Ben mire mosolyogva bólintottam.
- Csak szerintem van sötét? Kapcsoljunk már lámpát! - állt fel Cody majd a kapcsolóhoz ment. Miután kigyulladtak az égők tényleg világosabb lett. Mindenki becsukta a szemét az erős fény miatt. Ami nem tartott sokáig. Hirtelen dörgött, villámlott majd kialudtak az égők. Senki nem szólt semmit. Kezdett elég kínos és ijesztő lenni ez a csend, amit James egy böfögéssel megtört. Erre mindenki halkan röhögni kezdett. Hirtelen óriásit villámlott,a sötét szobát beborította fénnyel amire mind összerezzentünk. Lin felállt és sétálgatni kezdett. Mi csak halkan beszélgettünk. Niall felállt mellőlem és bement a konyhába. Kicsit hiány érzetem lett, hogy már nem ül mellettem.
- S..Srácok.. - dadogta Lin mire mindenki rá nézett. Az ablaknál állt és remegett.
- Mi az? - pattant fel Ben. Lin válaszolni akart, de hangos reccsenések elnyomták vékony hangját. Értetlenül néztünk körbe. Matt is az ablakhoz rohant.
- Dől a fa!!! - kiabált. Ahogy ezt kimondta megláttuk a nagy fenyőt ami egyenese a ház felé dől. Mindenki bepánikolt és mozgolódni kezdtünk. Hirtelen a fa óriási csapódással ért a házra, aminek azonnal betört a teteje. Lassan és hangosan recsegett a ház, ahogy a fa rádőlt.  Annyira leblokkoltam, hogy mozdulni se mertem. Niall se volt mellettem mert nemrég a konyhába ment. Másodpercek alatt Ben termett mellettem és felkapott a kanapéról. Arrébb lökött és a falhoz nyomott. Teljes testével elém állt és takart engem. Megnyugtatott, ahogy elém állt. Olyan volt mint egy védő pajzs. Félve öleltem körbe a derekát míg ő kezeivel fejem mellett támaszkodott. Féltem kinyitni a szemeim. A fenyő elakard a fenti szobában így lassabban zuhant a padlóra egy hangos csattanás kíséretében. Eső cseppeket éreztem a fejemen így gondoltam, hogy a tetőnek már annyi. Félve kinyitottam a szemem és kinéztem Ben mögül. Csak akkor jött a java. Mivel a fa ház emeletes nem csak a nappalira zuhant hanem szétrombolta az emeletet is. Konkrétan a lányok szobáját. A szobából a bútorok egyesével estek le a nappaliba ami óriási port kavart.
- Ne nyisd ki a szemed! - mondta Ben. Egy pillanatra mégis kinyitottam. Ben arca nagyon közel volt az enyémhez. Orrunk majdnem összeért. Bizsergető érzést váltott ki belőlem, ahogy végig néztem rajta. Teste minden porcikája hozzám ért. Soha nem voltam még ilyen közel egy fiúhoz. Magas alakja felém tornyosult. Ágyékával nyomott a falhoz, amitől éreztem, hogy rák vörös leszek. Kezeit még mindig a fejem mellett támasztotta. Ahogy oldalra pillantottam megláttam kidolgozott karját. Haja az arcába hullott, az ő szemei is csukva voltak és gyorsan vette a levegőt. Elképesztő látványt nyújtott. Egy nagy csattanás visszarántott a valóságba. A szobából az utolsó bútor is lehuzant a nappaliba, még nagyobb por felhőt kavarva. Amikor kinyitottam a szemem Ben egy fél mosollyal fogadott. Amint megbizonyosodtunk róla, hogy ennek az egésznek vége, Ben ellépet előlem. A fenyő szinte belepte a nappalit, a bútorok mind rajta voltak, a por még mindig szállt a levegőben. Tekintetemmel a többieket kerestem. Nem láttam senkit, de másodpercek múlva mindenki előbújt a rejtekhelyéről. Megkönnyebbülve láttam, hogy jól vannak. Mrs.Miller és Adam azonnal lerohantak az emeletről.
- Úr isten! Gyerekek jól vagytok? - kérdezte aggódva a tábor vezetőnk. Senki nem szólt csak némán bólintottunk. Kicsit sokkolt minket ez az egész. Akár meg is halhattunk volna. Pár perc csend után nyöszörgést hallottunk az egyik emeletes ágy alól. Adam odament és felborította, majd kiszedte alóla Mike-ot. Szerencsére kisebb sérülésekkel ő is megúszta.
- Meggyulladt az emeletes ágy!! - sikított Jane mire mindenki a kandalló felé nézett. Az ágy, amit Adam arrébb tett most felégett.

 A tűz nagyon gyorsan terjedt mivel minden fából volt és ijedtében mindenki felsikított. A füst hamar bejárta  házat. Forróság lett, a tűz ropogott és gyorsan falta a bútorokat. A fenyő is égni kezdett, meggyulladt a kanapé és így tovább minden ami fából készült.
- Gyorsan!! Menjetek ki!! - intett Mrs.Miller. Nem akartam itt hagyni a cuccaim, de mivel a lányok szobája a nappaliba kötött ki így gondolom az én táskám is leégett már. Mintha üldöztek volna minket, kirohantunk a házból. Mrs.Miller és Adam még bement a szükséges dolgokért amit tényleg nem hagyhattunk itt. Annyira megijedtem, hogy gondolkodni se tudtam. Mi lesz így velünk? Hova megyünk?