12. rész ~ A menedék

Halihó! Köszönöm a komikat és be kell vallanom, hogy nagyon örülök, amikor túl lépitek a kommenthatárt :) Miközben ezt a részt írtam kezdtem én is félni mert túlságosan beleéltem magam. Lehet csak én vagyok ilyen, remélem azért tetszeni fog. :) Ja és megkérném Vanesszát és Lilla Herninglt, hogy iratkozzanak fel. A komitoknak nagyon örültem mert eddig nem írtatok csak most ^^ Jó olvasást! 


- Fordulj vissza! - kiabált nekem Niall, de az értetlenségtől nem mozdultam. - Fuss már!! - ordított rám félve majd amikor mellém ért megragadta a karom és magával rántott. Rohant mint az őrült én pedig próbáltam vele lépést tartani. Nem értettem miért szalad csak mentem vele. Hirtelen hangos üvöltést hallottam magunk mögül mire kíváncsian hátra pillantottam. Egy óriási medve futott utánunk. Szemei teljesen feketék voltak, ázott barna bundája volt. Nem emelkedett fel 2 lábra csak simán futott utánunk és morgott. Annyira megijedtem, hogy gyorsabban futottam, de megbotlottam a saját lábamra. Elestem, de Niall szinte azonnal felrántott. A lábam kicsit megrándult. 

- Mi a francot műveltél? - kérdeztem lihegve Niall-től, aki már kezdett fáradni. Nem válaszolt csak megrázta a fejét, utalva rá, hogy nem alkalmas a pillanat. Nem kellett sokáig rohanunk, odaértünk a srácokhoz. 

- Fussatok!! - kiabált rájuk Niall, de az értetlenségtől ők sem mozdultak. 

- Mi van? - kiabált vissza Matt. Nem kell sokat várni meglátták az medvét és szinte azonnal futni kezdtek. Ráadásként Rose még sikított is. Lassan beértük Mattet és Roset is. 

- Hova menjünk? - kérdezte Rose és néha félve hátra pillantott. 

- Mindegy csak messze ettől a vadállattól. - mondta Matt és felkapva a földről egy nagyobb követ a medvéhez vágta, ami azonnal felmordult. 

- Matt te normális vagy?? - kiabáltam rá mérgesen. Hogy lehet ennyi esze? 

- Vágjuk le az utat! - mondta Niall majd egy alig látható ösvényen elfutott. Mind utána futottunk. Vékony ágak csapódtak az arcomba és az eső miatt alig láttam valamit. Kiértünk a kis ösvényről egy nagyobb rétre, amit körül vett az erdő. Sötét volt, szakadt az eső és erősen fújt a szél.

 Hirtelen villámlott és megláttuk egy épületet. Úgy éreztem magam mint valami horror filmben. Kirázott a hideg amikor egy újabb villámláskor jobba látszott a ház. Az oldala omlott, egy-két helyen hiányzott a cserép a tetőről, az emeleti ablakokat csapkodta a szél.

- Menjünk be! - mondta Matt azonnal, de az erős viharban alig hallottam a hangját. 

- Én oda biztos nem teszem be a lábam! - álltam meg határozottan. 

-J ade ne szóra.. - szólt rám Rose, de a medve morgása félbe szakította. Mögöttünk a nagy állat állt pár méterre és vicsorgott ránk. Nem közelített csak ránk förmedt. Niall megragadta a karom és a ház felé rángatott. Nem akartam bemenni, de amint elkezdtünk futni a medve utánunk jött. Amint a házhoz értünk Niall és Matt elkezdte verni a hatalmas ajtót ami zárva volt. Egyre erősebben vertük azt amikor bentről hangokat hallottunk. 

- Van odabent valaki! - kiáltottam fel ijedtemben. A tudat, hogy ebbe a kosz fészekbe van valaki és ide kell bemennünk a medve elől ami lassan jött felénk, borzasztó volt. 

- Jade?? - hallottam bentről egy ismerős hangot. 

- Úr isten Ben te vagy az?? - csapkodtam az ajtót és örömömben elöntött a sírás. A házból kisebb csörömpölés jött majd az ajtó kitárult. Megláttam Bent, Lint, Natet és Janet. Nem tudom miért, de azonnal Ben nyakába ugrottam, a derekára fontam a lábaim, a nyakába kapaszkodtam, arcomat pedig a vállába fúrtam. Kezeivel kicsit bizonytalanul, de megfogta a fenekem, hogy megtartson. Nem zavart. Örültem, hogy látom. 

- Gyorsan! - kiabált Nate és becsapta az ajtót mert ő is meglátta a medvét. Elé toltak pár bútort majd kifulladva neki dőltek. Lassan megnyugodtam és leszálltam Ben nyakából. Körbenéztem a srácokon és láttam, hogy ők is jól eláztak. 

- Menjünk beljebb! - mondta Lin. 

- Jade be se akart jönni. - mondta Niall kicsit kifáradva. 

- Hogy kerültetek ide? - kérdeztem kíváncsian és leültem a földre. Megakartam nézni a házat, de annyira ijesztő volt, hogy nem mertem. Jobb ha csak a srácokra figyelek. 

- Amikor eveztünk egy idő után észrevettük, hogy nem vagytok ott. - kezdett bele Lin. - Annyira sötét volt, hogy alig láttunk valamit és nem tudtuk merre menjünk. Csak a partra tudtunk jönni. Közben szakadni kezdett az eső. Mi viszont a másik oldalon álltunk meg. Sokat sétáltunk az esőbe aztán megláttuk ezt a "házat" és a temetőn át bejöttünk. 

- Itt van temető? - kérdezte félve Rose mire a másik csapat bólintott. 

- Muszáj csinálnunk valamit. Nem maradhatunk itt éjszakára! Ki tudja mi van ebbe a házba. - mondtam komolyan. Igazából a félelem beszélt belőlem. Ezen a helyen egy pillanatra se tudnám lehunyni a szemem. Amíg a srácok gondolkodtak én körbenéztem a házban. Egyedül Rose telefonja világította. az is csak annyi fényt adott, hogy lássam a többiek arcát.
- Amúgy Niall. - szólt neki Rose. - Hogy szedted össze azt a medvét?
- Hát amikor leléptem, hogy keressek valami menedéket, találtam egy barlangot. - kezdte mesélni mire mindenki közelebb ült. - Sötét volt és biztonságosnak tűnt. Bementem és eldobtam egy követ. Akkor felébredt a medve és meglátott. Eléggé megijedtem ezért elfutottam. - magyarázta.
- Szent szar. - temettem el az arcom. Olyan szerencsétlenek vagyunk.

- Fél 2 van. - mondta Jane. 

- Reggel ha világos lesz elindulunk. - mondta Nate. 

- Én nem maradok itt reggelig. - vágtam rá azonnal. Mivel nem láttam az épületet belülről még jobban féltem. Bármi lehet a falon, a földön vagy a plafonon. Talán patkányok bújnak meg a bútorok mögött. Vagy valami hulla van itt, esetleg szellemek. Na jó, ez már túlzás, de ilyen helyzetekbe mindig hülyeségekre gondolok. 

- És mégis hova akarsz menni? - kérdezte Matt. 

- Nem tudom csak el innen. - húztam fel a lábaim majd átkaroltam azokat. 

- Tényleg nem mehetünk máshova. - értett egyet Ben. 

- És itt akarsz aludni? Ki tudja mi a franc van itt! - háborodott fel Lin. Kisebb szócsata alakult, hogy hova menjünk és mit csinálunk. Lassan kiveszekedtek magukat és rájöttek, hogy ezzel nem jutunk előbbre. 

- Ugye tudjátok, hogy ha ezt Mrs.Miller megtudja nekünk végünk? - kérdezte Niall mire mindenki kisebb sokkot kapott. Haza küldhet minket? Vagy megint büntetést kapunk? 

- Vissza kell mennünk! - állt fel Jane. Ha itt maradunk tuti nem alszok semmit. Pláne ha nem érünk vissza időbe és Mrs.Miller észrevesz minket. 

- Hajóval? - kérdezte Ben. Erre többen is felálltak, jelezve, hogy az ötlet elfogadható.
- Ha kell hajóval, de itt nem maradok tovább! - álltam fel én is.
- Oké. - egyeztek bele a többiek is. Miután leesett, hogy megint az erdőn át kell mennünk kicsit berezeltem.
- Kinézek. - ment az ajtóhoz Ben és eltolta a nagy szekrényt. Kinyitotta a nagy ajtót és kidugta rajta a fejét. Pár másodperc múlva becsukta. - A medve ott alszik az egyik fa tövében. - sóhajtott. - Viszont elállt az eső. - erőltetett egy mosolyt.
- A ti csónakotok melyik oldalon van? - kérdeztem még gondolkodva.
- Arra. - mutatott Nate a másik irányba.
- A mienk meg arra. - mutatott a medvés rész felé Niall.
- Megint nem fogunk elkeveredni az biztos. Egy csónakkal megyünk. - szögezte le Lin.
- Egy hajó maximum 6 embert bír el. - magyarázott Nate. - És nyolcan vagyunk. - tette hozzá.
- Senkit nem hagyunk itt. Akkor is együtt megyünk. - erősködött Lin.
- És ha elsüllyedünk? Vagy felborulunk? - kérdezhetett Matt kicsit felháborodva.
- Képes lennél itt hagyni 2 barátodat ezen a szörnyű helyen? - förmedt rá Lin mire Matt megrázta a fejét.
- Jól van ne öljétek egymást!! - állt közéjük Ben. - Elől, halkan kimegyünk és a mi hajónkkal visszamegyünk. - mondta az ötletét. Senki nem szólt csak bólintottunk. Ben és Nate eltolták a többi bútort az ajtó elől majd lassan kimentünk. A medve valóban ott volt, ezért halkan csuktuk be az ajtót. A ház sarkánál fordultunk be és mentünk a fal mentén hátra. Hirtelen csörömpölést hallottam majd Niall megfogta a kezem és arrébb húzott. Egy tető cserép esett a földre és azonnal széttört.
- Köszi. - sutyorogtam neki mire mosolyogva bólintott. Elengedte a kezem és tovább mentünk liba sorba. A sor eleje megállt.
- Itt lesz a temető. Ha ezen átmentünk egyenes út vezet a csónakig. - mondta Ben. Nagyon nyeltem amikor megláttam a csúcsos kerítést, ami elválasztotta a házat és a temetőt. Nate kinyitotta a kiskaput, ami nyikorogva csapódott a kerítéshez.

 Halkan lépkedtünk a sírok között. Kíváncsian fürkésztem a táblákon lévő szöveget, de nem tudtam elolvasni. Néhányat már beborította egy növény, voltak amik fából készültek. A sírok tövében lévő virágok meghaltak. Látszik, hogy egy ideje nem gondozták őket. Néha ráléptem egy ágra ami reccsent alattam, de azon kivül zavaró csend volt körülöttünk.
- Ti meg kik vagytok?? Mit kerestetek a házamban?? - hallottunk egy rekedt hangot mellőlünk. Az egyik sírra egy idős ember támaszkodott. Haja már ősz volt, arca ráncos, szemeivel meredten bámult minket. Alacsony volt, háta púpos volt ahogy előre görnyedt, vékony botjára támaszkodott és remegett. Megállt bennem az ütő amikor egy lépést tett felénk. Senki nem mert szólni. Mozdulni se mertünk. Annyira megijedtem, hogy földbe gyökerezett a lábam. Még közelebb jött, engem pedig a sírás kerülgetett. A srácokkal szinte egyszerre sikítottunk fel és rohanni kezdtünk. Meg se álltunk a partig, az utat félelmünkben végig ordítottuk. A vénemberé volt a ház, a temető.. Talán végig figyelt minket?? Úr isten, de jó, hogy nem maradtunk ott. Ki tudja mit művelt volna velünk. Lehet valami varázsló. Jesszus milyen hülyeségeket gondolok. Megráztam a fejem és a srácokra néztem. Kicsit kifulladva, de még mindig futottak. Arcukra fagyott az a félelem amit akkor éreztünk amikor megláttuk az öreget.
-Itt vagyunk. - állt meg Nate és a térdére támaszkodott. Mindenki megállt és kapkodva próbáltunk levegőhöz jutni.
- Ki a faszom volt ez?? - kérdezte lihegve Ben. Senki nem tudta a választ.
- Akkor erre gondolt Mrs.Miller. - mondta Lin.
- Tök mindegy. Húzzunk a francba!! - vágta rá Niall. Ben és Nate megfogták az evezőket és besegítettek mindenkit a hajóba. Elég szűkösen voltunk és amikor az utolsó ember is beszállt, kicsit süllyedt a hajó, de még a víz tetején voltunk.
- Hát ez így necces lesz. - sóhajtott Jane. Nate és Ben alig bírták elindítani a hajót. A kezünkkel is besegítettünk, ellöktük magunkat a parttól. Olyan jó érzés fogott el amikor méterekkel arrébb jutottunk ettől a borzalmas helytől. A csónakba 3 pad volt, így elég hülyén ültünk. A hajó nagyon lassan ment, elől a 2 fiú alig bírta mert álmosak voltak ezért néha leváltották egymást.
- 3 óra! - szólalt meg hátulról Rose. Erre csak sóhajtottam. Fáztam mert a ruhám még nem szárad meg, és álmos is voltam. Erőtlenül Nate vállára hajtottam a fejem. Épp mellettem ült, mert Matt leváltotta. Nem bírtam sokáig, a szemeim szinte maguktól lecsukódtak majd másodpercek múlva elnyomott az álom.