11.rész ~ A túlsó parton

Halihó! Le írhatatlanul örülök a 7 kominak :) Imádlak titeket <3 Sajnos ez a rész nem lett a legjobb. Kicsit fáradt vagyok és úgy érzem összecsaptam. Remélem azért mindenkinek tetszik majd. Komizzatok és aki eddig nem tette meg az iratkozzon fel!!! Jó olvasást! 


- Niall hol a francba vagyunk? - kérdezte idegesen mire mind a négyen forgolódni kezdtünk. A táj egyáltalán nem volt ismerős. És ami a legjobba aggasztott, hogy nem láttam a másik csónakot. Teljesen lefagytam. Semmit nem láttam. Niall és Matt megállította a hajót. Csendben ültünk és reménykedtünk, hogy meghalljuk a többieket. 

- Nem hallok semmit. - mondtam halkan. A sírás határán voltam. Elvesztünk. Nem láttam a másik hajót, nem láttam a fa házat, nem láttam a mellettem ülő Niallt se. 

- Jól van. Nyugi. Visszamegyünk! - vette a kezébe a dolgot Niall. 

- És mégis, hogy? Te látsz valamit? Segg sötét van. - kiabált Rose magából kikelve. Szavai vizhangoztak. Ő is félt.

- Evezzünk egy kicsit. - javasolta Matt mire Niall is megfogta a lapátot. A csónak lassan elindult. Ahogy haladtunk az áramlattal közelebb kerültünk a Holdhoz így megláttuk egymást. A hajó ismét megállt és mindenki forgolódni kezdett. 

- Ismerős valami? - kérdezte Rose halkan. Tekintetemmel a fa házat kerestem, de hiába. 

- Ha ott a túlsó part - mutatott jobbra Niall. - akkor ott kéne lennie a fa háznak! - mutatott balra. Mindenki követte Niall kezét. Tényleg nem láttuk a fa házat. Sőt partot se láttunk, csak a vizet. Semmi szárazföld nem volt ott. 

- Akkor miért nincs ott? - kérdeztem hisztérikusan. 

- Nyugi nem lesz semmi baj. - mondta Niall. Abban a pillanatban megdörrent az ég és szemerkélni kezdett az eső. 

- Ezt nem hiszem el! - csapott a combjára Rose. Senki nem volt meleg ruha, mert amikor elindultunk még jó idő volt. Először csak szemerkélt majd egyre erősödött. 

- Fázok! - motyogta Matt. Szinte mindannyian vacogtunk. A rövid gatya és a póló nem valami előnyös ilyen időben. Dörzsöltem a bőröm, hogy valamennyire melegen tartsam magam bár ez lehetetlennek bizonyult. Percek alatt eláztunk.

ZENE csak az élvezet kedvéért. Ha vége indítsátok újra.

 Az eső egyre jobban esett, dörögni kezdett az ég, a szél is fújt. A Hold volt az egyetlen fényforrásunk. Néha villámlott egyett amitől mind összerezzentünk.
- Hova menjünk? - kérdeztem vacogva. Hajam a bőrömhöz tapadt, úgy éreztem magam mint aki hatszor megfürdött.
- Vissza a fa házba! - vágta rá Rose. 

- Hogyan? Azt se tudjuk honnan jöttünk! - horkant fel Matt. Akkor azt kívántam bárcsak itt lenne Ben. Vagy Nate. Ők idősebbek is. Nem értem az egyikük miért nem jött velünk. Amíg a többiek veszekedtek megpróbáltam felállni a hajóba. Pár perc próbálkozás után sikerült is.
- BEN!!! - ordítottam el magam mire a többiek elhallgattak. Nem szóltak rám. - LIN!! - kiabáltam tovább. Vártunk, de nem történt semmi. Elöntött a sírás, hogy talán már vissza se jutunk. Szomorúan ültem a padra.
-Kinél van telefon? - kérdezte hirtelen Matt. Óriási kő esett le a szívemről amikor Rose elővette a mobilját. Fölé hajolt, hogy ne ázzon el a készülék, majd kihangosítva felhívta Bent. Síri csendben vártunk, hogy mikor szól bele.
- Nem áll rendelkezésére elegendő összeg.. - kezdte a nő a telefonból mire Rose kinyomta. Egy sóhajtással elintéztük, hogy a telefonja használhatatlan.
- Matt? - kérdeztem halkan mire ő megrázta a fejét. Niall is így reagált. Senki másnál nem volt telefon. Mondjuk ez nem is csoda hiszen éjfélkor keltettek fel. Arról nem is beszélve, hogy a pizsim egy vékony rövid gatya pólóval.
- Menjünk arra! - mutatott Rose valamerre.
- És ha még jobban eltávolodunk a fa háztól? - kérdezte Niall. Erre egyetértően bólintottunk.
- Srácok, megfagyok. - vacogtam mire Niall mellém ült és szorosan átkarolt. Máris jobban éreztem magam. Fogalma nem volt, hogy nekem sokkal többet jelentett az ölelése. Simogatta a karom. A pillangóim felébredtek és éreztem, hogy még a hidegben is elvörösödöm. Nem mintha nem élveztem volna a helyzetet, de muszáj volt tennünk valamit. - Csináljunk valamit! Nem maradhatunk itt! Megfázunk! - motyogtam.
- A túlsó partra kell mennünk! - mondta Matt komolyan.
- Basszus tényleg. Hát a többiek is odamennek. Találkozhatunk. - lendült bele Niall is. Mindannyian a másik oldalra néztünk. Az ágak lombját tépte a szél és sötét volt. Hát borzongató látványt nyújtott.
- Höhö én oda biztos nem megyek! - pattant fel Rose mire megbillent a hajó és mindenki felsikított. Hangunkat elnyelte a vihar.
- Van jobb ötleted? - kérdezte Matt.
- És ha vadállatok vannak? Ha eltévedünk? Ha meghalunk? - kiabált Rose.
- Szedd már össze magad nem vagy egyedül!! - kiabált Matt is.
- Elég legyen már! - ordítottam el magam és is. Újra csend lett. Bevallom én se akartam odamenni, de tényleg csak ott láthatjuk a srácokat. Kicsit megrémisztett amit Rose mondott. Vadállatok? Erre a gondolatra kirázott a hideg.
- Jade mondd, hogy neked több eszed van. - nézett rám Rose.
- Nincs más megoldás. Ha tovább megyünk talán jobban eltévedünk. - erősködtem mire ő felsóhajtott. Niall és Matt megfogták az evezőket és a túlsó part felé vettük az irányt. Az evezők csobogtak a vízben, csak a Hold világított, az eső és a szél egyre erősödött. A tudat, hogy a másik oldalon bármi lehet, nagyon megrémisztett. Sajnos túl gyorsan odaértünk. Matt és Niall az evező segítségével megállították a hajót, ami kisebb csapódással ért a parthoz. Mielőtt kiszállsztam volna jobban megnéztem a tájat. A másik oldalról, ahol a faház van, egyáltalán nem így néz ki. Nappal olyan mint egy nyugodt erdő.

 Éjszaka sokkal ijesztőbb. Nem tagadom, hogy a látványtól megijedtem. Inkább maradtam volna a csónakban, de nem akartam megbetegedni. A fák alatt remélhetőleg nem esik ennyire. Erőt vettem magamon és felálltam. A hajó kicsit megbillent, de Niall azonnal elkapta a könyököm.
- Nem akarok kiszállni! - ült le Rose.
- Ne csináld! Nem ázhatunk meg, a végén még betegek leszünk. Itt kicsit meghúzhatjuk magunkat. Sőt, talán még a többiekkel is találkozunk. - nyugtatta Matt. Mindenki kiszállt a hajóból majd megálltunk az erdővel szemben.
- Félek! - motyogtam mire Niall összekulcsolta az ujjainkat és rám mosolygott. Nem tudja nekem ez mennyit jelent. Nem tudja, hogy mást érzek és, többet akarok. Még mindig esett az eső, dörgött és villámlott.
- Az alatt a nagy fa alatt nem ázunk meg annyira! - mutatott egy nagy fára Matt.
- Ilyen időben egy fa alá akarsz menni? Te nem vagy normális! - horkant fel Rose. Ezek ketten mindig ölik egymást. Niall és én nem szóltunk semmit csak egyre beljebb indultunk. Ködösödni kezdett minden, bagoly huhogás járta be az erdőt. Amikor ilyen ijesztő helyen vagyok szinte minden baromságot beképzelek magamnak.
- Váljunk szét! - javasolta Matt.
- Neked egyre hülyébb ötleteid vannak! - csúszott ki a számon. - Matt azért néha használd az eszed!
- Már ha van. - forgatta a szemét Rose és kicsavart egy adag esővizet a hajából.
- Előre megyek. Maradjatok itt! - mondta Niall mire megszorítottam a kezét. Hogy juthat ilyen az eszébe? Együtt kell maradnunk és kész!
- Nem! - szóltam rá és nem engedtem el a kezét.
- Csak körbe nézek! - mondta és eresztett egy bíztató mosolyt, mire én hülye elengedtem a kezét. Niall elindult a kis ösvényen mi hárman pedig ott maradtunk.
- Haza akarok menni! - taposta a földet Rose. Mondtam volna valami nyugtató szöveget, de mit lehet ilyenkor tenni? Nem tudtam mondani semmit mert én is féltem. Niall hosszú percek múlva se jött vissza. Kezdtem érte aggódni.
- Utána megyek! - néztem Mattre és Rosera.
- Jade várj.. - nyúlt a kezem után Matt, de nem kapta el. Elkezdtem futni, abba az irányba amerre Niall ment. Nem néztem oldalra mert féltem, hogy elesek vagy beképzelek magamnak valamit.  Csak előre figyeltem. Félve hátra pillantottam és láttam, hogy nem járok messze a srácoktól. Mire előre néztem Niallt láttam magam felé futni. Arca ijedt volt, a levegőt gyorsan kapkodta. Zavartan álltam meg.
- Fordulj vissza! - kiabált nekem Niall, de az értetlenségtől nem mozdultam. - Fuss már!! - ordított rám félve majd amikor mellém ért megragadta a karom és magával rántott.